Kicsi falu Egertől nem messze, mégis annyi élvezhető, különleges természeti és történeti csodát rejt, hogy érdemes kiemelni az 5 legjobb dolgot Noszvajon. A világviszonylatban is kiváló levegőminőséggel megáldott település épített és megadatott csodáit szemlézzük.

Síkfőkút

Noszvaj festői szépségű pihenő övezete, Síkfőkút Egertől 10 km-re, a Bükki Nemzeti Park déli határán, a 667 m magas Várhegy lábánál, a Kánya patak völgyében helyezkedik el. A terület a madármegfigyelők paradicsoma, a világ minden pontjáról érkeznek távcsövekkel felszerelt megfigyelők, ezért kiemelten fontos a környezet megóvása. Szintén sokan választják Noszvajt az íjászat szerelmesei közül. A turizmus itt elterjedt formái mind igénylik és megóvják a levegő tisztaságát, ami világviszonylatban is kiemelkedő.

Már az 1930-as években felfedezték ezt a békés, meghitt területet, amikor is az egri turistaegyesület kialakította a források, természetes kis vízgyűjtő tavak környezetét, a tavak környékét, a Szent Imre-forrást övező környezetet. A felső tó nyaranta csónakázásra, vízibiciklizésre, az alsó tó horgászásra, a tórét pedig piknikezésre csábítja az ideérkezőket. Kutatási eredmények is alátámasztják, hogy Noszvaj – Síkfőkút az ország egyik legtisztább levegőjű települése.

De la Motte kastély

A francia márkiról elnevezett noszvaji De la Motte-kastély 1774-78 között épült, egy valóságos késő barokk kori műremek, miniatűr copf stílusú kastély, ami 2012 nyara óta újra várja látogatóit, hogy ámulatba ejtsen. Kevesen számítanak rá a véletlenül Noszvajra vetődő emberek közül, hogy egy ilyen lenyűgöző, francia udvart idéző épületet találnak ebben a kis faluban. Az angolkert, freskók, barokkhoz hű berendezés, burjánzó túldíszítettség mind lenyűgözi a modern kor emberét – csoda, hogy sokan szeretnék itt kimondani a boldogító igent? Erre a kastély lehetőséget is biztosít, illetve fotózásokat is lehet tartani, a szállodaként és múzeumként is funkcionáló épületben.

A magyar kastélyépítés remeke is megemlékezik a madarakban gazdag vidékről, a díszteremből nyíló madaras szobában. Az emeleti lakószobák freskói Lieb Antal XIX.századi munkái. A „római szoba” mennyezetén egy kecskét hajtó szatír, játszó puttók, boroshordó mellett ülő Silenos, boroskancsókat tartó férfiak és nők alakjai, a falakon kör alakú mezőben Domitianus, Titus, Otho és Vespasianus római császár látható. A életigenlést, a mulatozást előtérbe állító alkotások egyáltalán nem álltak távol a kastélyban folyó élettől. Tékozló nemesek, színésznők, örökösödés, eladósodás, amiket kiolvashatunk a kastély történetéből.

Barlanglakások és a Neandervölgyi ősök

Noszvaj és környéke nagyon sok őstörténeti leletet elénk tár. Itt már 40 ezer éve is éltek emberek és ennek a nyomait a Bükk déli kapujában bőségesen fellelhetjük. Ott van először is a Neandervölgyi ősember lakhelye, Suba-lyuk. Bár a falu írott történelme csak az 1196-os évben kezdődött, régészeti leletek, a közelben található Suba-lyuk bizonyítékai alapján, már több tízezer évvel ezelőtt is éltek a környéken emberek. Az 1932-ben feltárt neandervölgyi ember barlangja, ma is sok kíváncsiskodót vonz, hiszen közel 70 ezer éves emberi történelmet rejtenek. Ez a védett természeti érték, Suba Mihály betyárról kapta a nevét, aki a legenda szerint itt bújt meg az őt kergető hatóságok elől.

Szalajka völgy, Kánya-patak a gyönyörű vízeséseivel hívogat, a noszvaji barlanglakások pedig már a modern kor lenyomatát őrzik a természetben. A noszvaji barlangok, amit még a közelmúltban is laktak, a bükkaljai kőkultúrájának részeként jöttek létre. Az emberek megélhetéséhez ezen a vidéken mindig hozzátartozott a kő kitermeléséből, faragásából adódó kereseti lehetőség. A kőzet mindennapi felhasználása az itteni falvakban még ma is gyakori. A barlangok terei a tufa előrelátó kitermelése során, a kőzet helyén, „negatívjában” alakultak ki. A domboldal bányaként művelt platóin a tájolást is figyelembe véve vájták ki az itt élők egyterű, később több szobából álló lakásaikat, gazdasági helyiségeikkel együtt. „A barlanglakások negatív terei kívülről láthatatlanul belesimulnak a tájba, részei a természetnek. A ház maga adva van, csak a felesleget kell ki-, elhordani. A benne lakók élvezhetik az ebből adódó előnyöket: a föld védelmét, a biztonságot.” (Batár Attila: Láthatatlan Építészet, Bp. 2005.)

Thummerer Pince

Ilyen barlangban érlelik a borokat a Thummemer Pincészet gazdái. A 2000 m2-es, egykori uradalmi pincét több, mint 100 évvel ezelőtt kézzel vájták a vulkanikus tufa kőzetbe, melyet 2004-ben egy új 2200 m2 -es tufakőbe vájt pincerendszerrel bővíttettek ki. A kiegyenlített klímájú pince ideális körülményeket biztosít a borok érleléséhez. Aki szívesen fogyaszt bort, aki szeretne ráérezni a borozás kultúrájára, mindenképpen el kell látogatnia Thummererékhez, pincebejárásra, borkóstolásra egy kis gasztronómiai és kulturális örömszerzésre.

Lekvárok, sajtok

Könnyelműen azt hihetné az utazó, hogy Európa sok szegletében hozzájuthat finom sajtokhoz, gyümölcsökből készült ételekhez, igen ám, de a noszvaji gasztronómiai kultúra szerves része a falu működésének, hírének alappillére. A lekvár főzés története évszázadokra nyúlik vissza Noszvajon, hiszen a környék egyik gyümölcsfákban leggazdagabb területe, Noszvaj és környéke. Az itt termesztett gyümölcsöt és az abból készült lekvárokat, aszalványokat a helybéliek a környező falvakban és az Alföld mezővárosaiban árulták, vagy más árucikkekre cserélték. Az aszalt gyümölcsök miatt „Szuszinkás” faluként emlegették a környékbeliek Noszvajt, mivel a házak udvarán épített kemencékben almát, körtét, szilvát, barackot aszaltak – „szuszinkát” készítettek, ami a helyi nyelvjárásban aszalt gyümölcsöt jelent. Másik jellemző terméke a falunak a szilvalekvár, melyet ma is az évszázadok alatt bevált „recept” alapján készítünk: “Faggasd ki a szilvát, tedd üstbe, és főzd addig, míg egy csepp víz sem marad benne, és megáll a kanálban!”

Bár a sajt nem autentikus noszvaji termék, mégis a szomszédos Cserépfaluban, a Berezdi kézműves technológián alapuló sajtműhelyben, nem csak fantasztikus ízeket lelünk, de megismerhetjük egy modern, XXI. századi földművelő, állattenyésztő család mindennapjait. Rudinszky Tamás, aki korábban maga is városlakó volt, így mesél életkörülményeiről: ” a kétkezi munka nem szégyen, az állatokkal való foglalkozás, állattenyésztés nem szégyellni való munka, hanem értékteremtő, megélhetést biztosító foglalkozás.”

Csodaszámba menő, de mégis hagyományos kézműves gasztronómiai termékek, az igéző természet, a festői építmények, a levegő fantasztikus minősége, a kirándulási lehetőségek, mind-mind arra ösztönöznek, hogy eltöltsünk itt pár napot, egy tökéletesen nyugodt kis házban, az erdő szélén, közel a faluhoz, édes kettesben megpihenve.