Az A-Híd OSC-Újbuda 32 éves vízilabdázójával, Gór-Nagy Miklóssal sok minden történt az elmúlt két évben. Korábbi klubcsapatával, az Egerrel zsinórban két bajnoki címet szerzett, a magyar válogatott kulcsembereként pedig világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes lett, kétszer a Világliga és egyszer a Világkupa fináléjáig is eljutott Benedek Tibor csapatának tagjaként. Korábbi lakhelyén, Noszvajon pazar és sikeres vendégházat nyitott, tavaly év végén pedig fia, a hároméves Gordon után megszületett Abigél nevű lánya is. Miki ezekben a napokban a kazanyi világbajnokságon szerepel a címvédő nemzeti csapat erősségeként, az elutazás előtt egy nappal beszélgettünk vele. Az interjút Takács Márton, a Ráúszás blog vízilabda szakértője készítette.
Takács Márton: Milyen volt az elmúlt két éved, amióta világbajnok és 2006 után másodszor – de már kulcsemberként – újra Eb-ezüstérmes lettél, az Egerrel pedig két bajnoki címet is szereztél?
Gór-Nagy Miklós: Az elmúlt két év karrierem abszolút csúcspontja. Úgy érzem, hogy minden pontosan úgy történt, aminek a segítségével ezt a négy évet a lehető legjobban tölthetjük el, ennek a vége egy abszolút sikeres olimpiai szereplés lehet. 100%-ig így gondolom, biztos vagyok benne, hogy nem így ülnék itt, ha bármi másképp történt volna. Nagyon elégedett vagyok.
Milyen világbajnokságra számítasz Kazanyban, nehezebb dolgotok lesz, mint Barcelonában, ahol aranyérmesek lettetek?
Már Barcelonában sem volt könnyű. Amikor oda kimentünk, akkor azt éreztük, hogy minden lehet, bármi megtörténhet. Most is így érzem. Ebből a szempontból nincs olyan nagy különbség, azt nyilván tudom, hogy nagyon jók vagyunk, de azt is tudom, hogy az ellenfeleink is jók, ebben tehát nincsen változás. Ami nekünk kedvezhet, hogy tulajdonképpen „csak” három nagyon fontos mérkőzésünk lesz. Azt azért éreztük, hogy a budapesti Európa-bajnokságon elfáradtunk a végére. Ahogy vége lett a barcelonai világbajnokságnak, tudtuk, hogy a spanyolok elleni meccsel kezdjük az Eb-t. A sorsolás pillanatától arra az első mérkőzésre készültünk, onnan a döntőig nettó két hét telt el, ami nagyon hosszú idő. Barcelonában is úgy sikerült nyernünk, hogy ha a csoportmeccseket nézzük, elég komoly oddsok lehettek volna arra, hogy mi nyerünk. Volt egy döntetlenünk az ausztrálokkal, illetve simán kikaptunk a szerbektől. Viszont az utolsó három meccsre úgy összeálltunk, olyan magabiztosak lettünk, hogy nem volt más lehetőségünk, mint hogy nyerjünk. Egyébként érdekes, mert azt éreztem, hogy teljesen sima volt a világbajnokság, biztos voltam benne, hogy mi nyerünk.
Sőt, emlékszem egy pillanatra a buszon, amikor mentünk a görögök elleni negyeddöntőre, akkor valahogy megszállt egy érzés, meghatódtam, hogy meg fogjuk nyerni a vb-t.
Onnantól kezdve gyakorlatilag csak le kellett játszanunk a meccseket. Így a dobogón már nem volt az az eufória, hogy „basszus, hogy kerültem ide?”, hanem inkább az, hogy nyilván itt vagyok, más lehetőség nem volt.
Az, jó, hogy a kazanyi vb-n három könnyű ellenfeletek lesz a csoportban, és így egy hétig csak magatokra figyelhettek?
Ez jó, de Barcelonában sem úgy ugrottunk be a csoportmeccsekre, hogy bármi rossz történhet velünk. Ebből a szempontból hasonló lesz a lebonyolítás, mint két éve, az lesz kulcsfontosságú, hogy a három csoportmeccs után, hogyan tudjuk fölvenni a fonalat az élet-halál meccsekre. Ha a negyeddöntőn egy gyengébb játékkal és szoros eredménnyel, de továbbjutunk és megerősödve jövünk ki a vízből, akkor tényleg bármi lehet. Ha viszont nem tudunk önbizalmat szerezni, akkor nehezebbé tesszük a dolgunkat.
Milyen érzésekkel vágsz neki a vb-nek, a noszvaji jósnő mit mondott erre az évre?
Nem voltam nála azóta, a noszvaji jósnő nélkül is lehet világbajnokságot nyerni, még ha ő nagyon is hozzátartozik a barcelonai sztorihoz.
Azt érzem, hogy nagyon erősek vagyunk.
Nem úgy jött össze a Világliga szuperdöntője, ahogy szerettük volna, a csapatban voltak szerkezeti változások, úgy érzem, hogy sokat erősödtünk.
Térjünk át a családodra, már csak azért is, mert feleséged, Klári, kisfiad, Gordon és kislányod, Abigél majd minden budapesti klubmeccseden és válogatott találkozódon ott van. Megkönnyíti a helyzeted, hogy immár kétgyermekes apa vagy, és nyugodt családi háttér áll mögötted?
Egyértelműen nagyon fontos, nem tudom, e nélkül hogy is lehetne működni, jól teljesíteni. Nagyon sokat kapok otthonról, sokat köszönhetek a feleségemnek, Klárinak azért, hogy itt tartok, nélküle biztosan nem így lenne.
Fontosnak tartom, hogy ezt itt és most is elmondjam.
Inspirál a jelenlétük a mérkőzéseiden?
Szeretem, ha ott vannak, de ha nincsenek jelen, akkor sem történik semmi, a motivációm nem ettől függ. Azt nagyon szeretem, amikor Gordon ott van a meccseken, és utána a medencepartról együtt sétálunk oda az öltözőhöz. Ez nagyon fontos dolog.
„Nekem a vízilabda a közösség, mindig a csapat, illetve a magyar vízilabda kultúra, amihez tartozom” – mondtad egy tv műsorban nemrég. Mi lesz veled, ha egyszer abbahagyod a sportot?
Biztos, hogy kiesem ebből a közösségből. A válogatottal most is napi hét-nyolc órát eltöltök a Margitszigeten, aki nem válogatott és nem vízilabdázik, az nincs itt.
De a kultúrkörből nyilvánvalóan nem fogok kiesni,
ez megmarad, hiszen nagyon szeretem ezt a közeget. Sokat beletettem, sokat is kaptam, ez egy kölcsönös viszony, ami biztos, hogy sokáig fog tartani.
Nem tudom, hogy milyen módon, csodálkoznék, ha edzőként. Abban biztos vagyok, hogy a vízilabdával való kapcsolatom egész életemben elkísér.
Vannak már terveid a civil életedre? A Noszvaj 981 nevű vendégházatok egy jó kiindulási alap lehet.
Abszolút intuitív döntés volt, hogy ebbe belevágtunk. Tulajdonképpen végig se gondoltuk, vagy ha igen, akkor másodpercek alatt. Megragadtuk a lehetőséget és sodródtunk tovább. Elsétáltunk a ház mellett, megtetszett, pont ott voltak az emberek, pont meg tudtuk kérdezni őket, pont megnéztük és másnap megvettük a házat. Nem sokat gondolkoztunk azon, hogy mi legyen. Felújítottuk és elkezdtük kiadni. Az egész végül is jött magától. A tudatosság most sem jelenik meg, hogy merre tovább.
Egy éve működtetitek a vendégházatokat. Milyenek az eddigi tapasztalatok, visszajelzések?
Úgy látom, hogy a vendégek nagyon szeretik, ahogy mi is. Építő kritikákat is kaptunk, elégedetlenül még nem ment el onnan vendégünk. Legalábbis nem szólt róla. Sokat foglalkoztunk ezzel a házzal, Klári a szívét-lelkét beleadta, az talán érződik rajta, hogy minden apró részlet ki van gondolva. Olyan, mint egy nagy kép. Messziről elkezded nézni, aztán ahogy közelebb mész, egyre több részlet kirajzolódik, és ha nagyítóval nézed, még a legkisebb részletek is ki vannak találva. Sikere van, sokan kiveszik, ahogy látom, szeretnek ott lenni és ajánlják másoknak, egymásnak a helyet, törzsvendégeink is vannak.
Ha már így bejött az ötletetek, nem gondolkoztok a bővítésen, terjeszkedésen?
Nagyon szerettünk Noszvajon élni, olyan jó barátaink vannak ott, mint Balogh Bariék a Nomád Hotelből, a szomszédaink, a Rozmaring éttermesek. Az egész falu közössége egy tündéri brigád. Örülök, hogy belecsöppentünk ebbe. Úgy éreztem, hogy kellett valami, ami odaköt. Tudtam, hogy véges dolog Egerben pólóznom. Viszont kellett mondjuk egy darab föld vagy valami, egy kis ház, egy szőlő. Jött ez a dolog, nagyon megörültem neki, és ahogy korábban említettem, nem gondolkoztunk sokat rajta.
Ez a ház az, ami odaköt és boldoggá tesz minket.
Bármi történik, nekünk Noszvajon már van egy bázisunk. Visszatérve a kérdésre, nyitott vagyok mindenre, az intuíció továbbra is jöhet, sodródni nagyon szeretünk, majd csak lesz valami és általában jó szokott történni velünk.
Takács Márton, a Ráúszás szakírója